Pásztorok öröksége

Jelenlegi munkálkodásom fókuszába a pásztorművészet került. A pásztorművészet állatábrázolásaiból merítek motívumokat. Egy szerencsés találkozásra került sor szeptemberben a Berettyószentmártonban megrendezett "Tanyázó" című bemutatón, ahol egy alkotó pásztorral cserélhettem ki tapasztalataimat.

Irimiás László néhány hónapja lett a Bihari Népművészeti Egyesület tagja, ahol jómagam is támogató közösségre leltem sok évvel ezelőtt. A szeptemberi rendezvényen már a Népművészet Ifjú Mestere cím bűszke viselőjeként találkozhattam Lászlóval, aki a mestersége címereként vállán karikásostorral érkezett. A míves kidolgozású ostornyél mintázata egyedi, közelről megszemlélve részletgazdag - rézkarcokra emlékeztető - finom vonalhálóval sraffozott figurák díszítik. László kapott már olyan szakmai tanácsot, hogy ne részletezze, ne szépítse túl a díszítést, de véleményem szerint olyan egyedi és egységes a stílusa, hogy kár lenne elhagyni a finom díszítést. Munkásságában az is hagyományos, hogy a régi pásztorokhoz hasonlóan, az állatok őrzése mellett alkot, ő maga is pásztordinasztia tagja. 
A pásztormunkák tanulmányozása két, ezüstből készülő gyűrű tervezését indította el. Az egyik az ostorok mintájára készül, karika forma, melyet stilizált állat- és emberfigurák díszítenek. A figurák kiemelkednek a háttérből, tehát ezüst színben pompáznak, a hátterük süllyesztett, zománc befogadására alkalmas, vagyis színes (sötétbarna, fekete) lesz.
A másik gyűrű egy magyar szürke portéjával díszített, ívelt körvonalú karika lesz.